Az évszázadok alatt óriási népszerűségre szert tett szerelmi történet a szászánida uralkodó, II Hoszró (Huszrau Aparviz / Huszrau Parviz, 590–628, törökösen Hüszrev) és a szépséges örmény királylány, Sírín fordulatokban gazdag románcáról szól. A legendás történet különböző változatai a perzsa és a török irodalom legnépszerűbb meséi közé tartoznak. A perzsa uralkodóval ellentétben Sírín történelmi alakjáról alig tudni valamit, az irodalmi alkotások közül először Firdauszí (940? – 1020?) Sáhnáme című epikus történeti művében bukkannak fel együtt.

A történet első irodalmi feldolgozása Nizámi Gandzsaví (1141–1209) tollából, a költő öt munkáját tartalmazó Pandzs Gandzs gyűjtemény második részeként született meg 1080-ban. A változatos dramaturgiai és irodalmi eszközöket alkalmazó meszneví nem nélkülözi a tragikumot, ám a történet örömteli véget ér: a hosszú kerülőutakat bejáró és közben lelkében is tusázó perzsa király és a hercegnő végül egybekelnek.

A történetet a 14. századtól ismerjük török nyelven. Nizámí művének első, 1341-ben készült török fordítása az Arany horda költőjének, Kutbnak a nevéhez fűződik. Az anatóliai törökség körében Fahrí (14. század) adaptációja révén terjedt el a mű. Fahrí munkáját az ajdini Ísza bégnek ajánlotta (1367). A legismertebb és legelterjedtebb török változat azonban a II. Murád szultán idején alkotó Sejhí (1375–1429) tollából született.

A közép-ázsiai (csagatáj) török irodalomba a történet jelentős változtatásokkal került át Mír Ali Sír Neváí (1441–1501) alkotása révén. A Ferhád ve Sírín címen ismert csagatáj változat a Hüszrev főszereplésével zajló eredeti történet egyik mellékszereplője, Ferhád és Sírín között fellángoló érzelmekre fókuszál. A szerelem örömének, a várakozás izgalmának ábrázolása helyett ez utóbbi változat középpontjába a beteljesületlen, emésztő szerelem, az epekedés reménytelensége került.

A mesének számos verses feldolgozása ismert a perzsa irodalomban. Nizámi már említett munkáján kívül a legnevezetesebbek közé tartozik Emir Hoszrev Dihlaví feldolgozása (1299), Árifí Ferhádnáme című mesznevíje (1369), vagy Bezmí Sírín u Ferhádja (17. század eleje).

A Keleti Gyűjtemény török kéziratai között a történet tíz különböző változatban – zömmel Sejhí feldolgozása –, a Ferhád ve Sírín egy példányban található meg. A kéziratok közül azonban csak kettő tartalmaz miniatúrákat.